Nehéz napokat élünk. Egy nagyon kedves barátunk halt meg egy napja súlyos autóbaleset következtében. Emiatt a csend és a cím nélküli kép.
Az alábbi virág-özön az ő emlékére kerül most fel. Laci, ennél most sokkal pompásabb virágos-réteken sétálsz az Úr Jézussal! Csak ez az egy dolog vigasztal.
A ház előszobájában levő tükör elé halmoztuk a lánytábor idején kapott-szedett-gyűjtött virágokat, szépségeket egyszerű borosüvegekbe (kardvirág, szarkaláb, lila-szalagba font levendula, lepkék). A hét végére gazdag virágkompozíciót kaptunk. A hatást fokozza a tükör és az óriási előszobaablakból beözönlő fény (és persze Iringó, a merengő).
Az alábbi könyvet szívből ajánlom. Olyankor nagyon jó, mikor sok "miért"-tel küzd az ember:
Ugyancsak C.S. Lewis, a Narnia megálmodójának könyvét ajánlom abban az esetben is, ha a gyász kérdésével harcolsz. A szerző későn házasodott, és csak néhány évig élhetett együtt forrón szeretett feleségével (életéről ebben a könyvben olvashatsz: Árnyékország). Őszinte és megdöbbentő az, ahogy beszámol a fájdalom, az üres hétköznapok, a kavargó érzelmek és betölthetetlen űr mélységeiről. Nekem jót tett, hogy elolvastam.