Receptek

És nem felejtettük el, hogy adósok vagyunk a reális és virtuális táborozóknak egyaránt a gyors és finom receptekkel, melyeket Babi vezetésével, segítségével valósítottunk meg. Bár meg kell vallanunk töredelmesen, hogy ahogy teltek a napok, és sokasodtak az egyéni feladatok, úgy maradt szegény Babi is egyre inkább magára a konyhán. Alig lehetett egy-két segítséget elráncigálni a varrógép, szabóasztal elől... Még jó, hogy Hugi néni nem tágított a barátnője mellől, különben konyhai magányra ítéltetett volna remek szakácsunk.

Következzék itt egy összefoglaló a finomságokról. Részletes leírást és bemutatást a későbbiekben teszünk fel a receptek közé. Nevezzük ezt a mostani bejegyzést egy kis kedvcsináló irka-firka fotó-riportnak.

A menü összeállításánál néhány fontos szempont vezérelt minket:

1. Ez a lánytábor elsősorban a lakberendezés témája köré épült. Ezért nem kap hangsúlyos helyet az ennivaló-készítése (mint az előző két táborban, ahol akár három-négy-öt órát is eltöltöttünk önfeledten a konyhában).

2. Az ebédet a tenkei szeretet-otthon szakácsai főzték nekünk, hogy ezzel is időt nyerjünk. Így a reggeli és vacsora készítése maradt ránk (azaz Babira:)).

3. Annak ellenére, hogy nem az étkezésen volt a hangsúly (bár ezt nehezen tudnánk bebizonyítani, hiszen az étkezések között rendszeresen, és legalább kétszer-kétszer uzsonnáztunk is... Szóval nagy zaba volt...), gondoltuk jó lenne néhány egyszerű-gyors-finom receptet elsajátítani. Iringó speciális kérésére: egyetemista-hangulatú egytálételek is készültek.

Már a reggelik is változatosabbak voltak tehát egy átlagos tábori menünél. (Természetesen nem az  étkezésen volt a hangsúly - HANGSÚLYOZOM) Próbáltunk ötletet-ötletre halmozni Babival. Így került az asztalra a különféleképpen ízesített túróval töltött zöldség, az egyszerű joghurtot megbolondító baracklekvár és kukoricapehely, vagy a töltött tojás...

Bár az ebéd sokkal "intézményesebb" ízvilágban készült, panaszra nem volt okunk. A félcsülök, vagy az aranygaluska kényeztetése már-már túlzás volt, hiszen még csak ezután jött az ebéd utáni nasi (a marosvásárhelyi Dorcas Gyermekotthon támogatásának köszönhetően): finom mazsolás és vajas omlós kekszek, és előtte vagy utána gyümölcs (görögdinnye, sárgadinnye, szilvácska, barack...).

A vacsorák a FOGY! jelszó alatt becsületesen fogy-tak, nem várva meg a holnapot. F(inom) O(lcsó) GY(ors)! Nyilván harminc embernek nem ment éppen olyan gyorsan az elkészítés, mint mikor két, vagy négy emberre számolunk... De nektek gyors lesz, ha kipróbáljátok! Hajrá!

Íme egynéhány műremek: Pizza, Ananászos csirke fehér borral, Kolbászos-túrós makaróni és virslivel töltött vajaslapok...

És azt már félve vallom be, hogy néha még vacsora után is következett egy kis bűnözés. De hogyan is állhattunk volna ellene a kísértésnek, mikor ilyen gyönyörűen megszerkesztett puding képében jelent meg a beszélgetés kellős közepén???

Az éjfélkor ennivaló után kutató lányokról már nem is beszélek. lehet, hogy csak álom volt!? Az tény viszont, hogy tábor végére már reklamáltunk, ha két órán belül nem talált meg bennünket valamilyen ennivaló... és elindultunk mi a felkutatására!!!

CSAJOK, SZÓLJATOK HOZZÁ!!! Cuppantsátok be az emlékeiteket a megjegyzésekhez!