RÉSZLET ZS. TÜDŐS KLÁRA AJÁNDÉK CÍMŰ ÍRÁSÁBÓL
"Volt nekem egy nagyon kedves sógorom, s annak volt egy kis notesze, amelyikbe apró megfigyeléseit feljegyezte. Amikor mi többiek ünnepek, születésnapok, évfordulók előtt törtük a fejünket, hogy kinek mit is vegyünk, Laci előhúzta a kis noteszt és csodálatos ötletekkel segített tanácstalanságunkon.
Kérdésekkel ostromoltuk, hogy honnan tudja olyan jól, hogy ki minek örülne.
Egyszerű volt a válasza: Szeretlek benneteket és figyelek rátok. Ha egyik-másik elszólja magát és elmondja, mit szeretne, ha volna rá pénze, feljegyzem a noteszbe, s alkalomadtán csak válogatok, hogy mit is vegyek.
De volt ennél még egy kedvesebb hobbyja.Az embernek vannak kedvenc szerszámai, melyeknek a romlása elszomorító. Nekem volt például egy kedves ollóm, amelyik kicsorbult. Egy Klára-napra egyenesre köszörülve találtam a gépfiókban. Az uramnak a madáretetőit reparálgatta szorgalmasan.
És hogy mennyivel kedvesebb ajándék a megjavított jószág, mint az új, azt mindenki érti, aki ragaszkodik a régi, megszokott holmijához.
Szóval, ez a kis odafigyelés egymás életére, ami a szeretetből fakad, ez teszi ajándékká az értéktelen semmiségeket. Ezt nem lehet pénzen megvenni, igen sok pénzen sem.
Van aztán az ilyen ajándéknak valami csodatévő ereje. Hálát fakaszt! A hála pedig az a balzsam, aminek a gyógyító ereje minden gyógyszernél többet ér. A világban az ember egyebet sem hall, mint hogy nem érdemes senkivel szíveskedni, mert az emberek hálátlanok. Persze, aki követeli a hálát, mint valami jogos kamatot, az pórul jár! De aki nem háláért, hanem egyszerűen szeretetből szolgál a másiknak, az kamatos kamatot kap minden kis szívességért.
Az igazi ajándékon Isten ajándékozó szeretetének valami visszfénye ragyog. És így megajándékozottnak lenni: valami nagyon szép ünnepi dolog. Az embernek pedig, aki állandóan Isten ajándékaiból él, egy állandó ünnep lehetne az élete. Jó volna ezt tudatosítani magunkban és egymásban, mert hajlamosak vagyunk arra, hogy észre se vegyük azt, ahogy Isten ajándékaival elhalmoz. Szürkének érezzük a hétköznapjainkat, pedig, ha figyelmesebben belegondolunk egy-egy ilyen hétköznapba, kiderül, hogy mennyi, de mennyi ajándékát árasztja ránk a mi Atyánk. Gondoljátok csak meg, milyen ajándékkal teli ünnepi napok azok a szürke hétköznapok is!"
(ezt az írást ebben a kötetben találjátok meg)
Á-TERV, B-TERV ÉS K-TERV
Ismét ráakadtam valami jóra... naná, hogy megint valami női történetről van szó, és ezt most megint nagyon élvezem :)!!!
A sztori így kezdődik: "azután meglátogatta (hogy miután? Olvasd el Mózes első könyvének 20 részét, 1Mózes,20) az Úr Sárát... "
Most jön a kedvenc részem:
(becsszó csomószor olvastam ezt a történetet, de ezt még sosem láttam. ...valószínű a minap kerülhetett ide, különben már rég észrevettem volna:)… más magyarázatot el sem tudok képzelni)
meglátogatta "ahogyan megmondta, és úgy cselekedett, ahogyan megígérte ...abban az időben, amikor megígérte neki Isten ..."
- most erre mit mondjak? igen, hallom,de az én ígéreteim mások...
- tényleg?
- igen, mert... hát... Ábrahám konkrét ígéretet kapott, még a gyerek nevét is megmondta neki Isten, meg az időt, amikor cselekedni fog...
- ki mondta meg?
- hát Isten!
- és neked mit mondott?
- ígéreteket.
- értem... és ki mondta?
- Isten.
- ...szóval ugyan az, aki Ábrahámnak...
- igen, de...
- figyelek!
- …de ő elhitte!
- tényleg? ezt hol olvastad?
- jó, nem hitte el! …de Ábrahám más, mint én…
- na, ez igaz! a két történetben csak egy hasonlóság van!
- ?
- Isten, aki ígéretet tett.
- ja... de ez konkréten mit jelent? mire vonatkozott az ígéret?
- nem tudom, nem vagyok Isten ... talán Tőle kéne kérdezni.
- már kérdeztem.
- és?
- nem mondott semmit.
- nekem nem úgy tűnik...
- ezt hogy érted?
- nem tűnt fel neked semmi ebben a történetben?
- nem igazán…
- figyelj csak! olvasom: „meglátogatta, ahogy megmondta, úgy cselekedett, ahogy megígérte, akkor, amikor megmondta...”
- azt akarod ezzel mondani, hogy Isten szavatartó?
- azt.
- jó, de nem mindig köteles megtartani ami ígért, meggondolhatja magát, lehet, hogy most már másként gondolja, mint ahogy megígérte…
- nem tudja ezt tenni.
- hogy-hogy nem tudja? te is másként gondolkodhatsz már dolgokról öt perc múlva...
- lehetetlenség!
- mért lenne az?
- mert az a neve, hogy Hű.
- hm ...és akkor nem tehet másként, csak úgy, amint megígérte?
- nem is tud másként, és nem is akar másként. nem egy szeszélyes nőszemély...
- …mint én?
- te mondtad! :)
- na jó, de mi van, ha félreértettem az ígéretet, és nem is azt mondta, amit én értettem?
- jó kérdés.
- akkor mi van?
- az pech.
- kösz, sokat segítettel...
- :)
- ne nevess!
- muszáj nevetnem!
- miért?
- mond csak, a te történetedben, hol van a hit? mert akárhogy keresem, nem találom… és a másik kulcsszót sem találom: kapcsolat...
- nagyon vicces!
- nem, egy pillanatig sem az…
- mit akarsz ezzel mondani?
- ezek a történetek hit nélkül értelmetlenek, Istent nem lehet értelemmel vagy érzelemmel megismerni, ezt Te is tudod. egyedül csak hit által… te meg minden idegszáladdal azon vagy, hogy ezt a tényezőt teljesen likvidáld a történetből, pedig az egész csak erről szól. nézd meg Ábrahám történetét: Isten hűsége nem változott, az ígéretek sem ... Ábrahám és Sára a két állandó változó. ...és még valami: Ábrahám kapcsolatban volt Vele, tudtommal Te is.
- ez igaz
- a kapcsolat egyik lényege a kommunikáció, ez a ti kapcsolatotok lényege is...
- de ez nem egyértelmű mindig…
- igaz, ez gyakran az emberi kapcsolatainkban sem működik valami jól... akkor lép életbe a B-terv.
- milyen terv?
- B-terv.
- ?
- B mint Bizalom, tudom kinek hiszek...
- és ha a B-terv sem működik, mert mondjuk momentán nincs bizalom?
- akkor egyből a K-terv lép életbe!
- azaz???
- K mint Kegyelem ...ennek az a lényege, hogy a történet nem rajtunk múlik ...kegyelemből tartattok meg, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez...
(márta)
VENDÉGVÁRÁS és MEGHÍVÓ az IGAZIRA
A hétvégén pakoltunk, rendeztünk, készültünk ...
várakozunk, tudom kikre, meddig és miért ...
könnyű dolgom van, már ami a várakozást illeti ...alapvetően jó dolog készülődni, ha ezt a három fent említett dolgot tudja az ember, pakolászás közben azon gondolkodtam, hogy mi hogy legyen, mi okozna igazán örömöt nektek :) ...
A helyzet az, hogy van itt Valaki, aki még rajtam kívül helyet készít nektek és nekem is ... eszem ágában sincs vele versenyezni :) ha a két meghívás között kéne választani, még én is azt mondanám, hogy azt fogadjátok el :) ... de nem kell választani, nagyon remélem, hogy ez a meghívás, készülődés része az ő nagy ünnepségének ...közben az is eszembe jutott, hoyg annak idején mesélt Ő egy történetet:
"Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van. De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek és kipróbálom. Kérlek, ments ki engem! Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek. Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat. A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat."
Ahányszor elolvasom ezt a történetet mindig az jut eszembe, hogy ki ilyen bolond, hogy nem fogad el egy királyi meghívást ... képzeld el, mondjuk csak Vilmos herceg hívna meg vacsira :) jól hangzik mi?? ... a legtöbben kézzel lábbal igyekeznénk, hát ez egy nagyon különleges alkalom, a herceggel közös vacsora !!! :)
hogy ki ilyen bolond??
a fürdőszobám olyan, hogy ahogy belépsz jobbra kell fordulni és egy hatalmas üvegfelülettel találod magad szembe, na meg egy önarcképpel ... mikor meglátom, kezd derengeni a kérdésre a válasz ...
elmesélem ezt a történeten Mártául ... beszélgetés magammal: de Márta, te nem érted, hogy csak annyit kér, hogy kövesd, hogy bízd rá a dolgokat, hogy Neki terve van ..oké, oké, értem, de mi van, ha nekem nem tetszik amit kitalált, jobb lenne, ha rám bízná a döntést, én mégis csak jobban érzem ami bennem van, jobban ismerem magam, meg csak eltudom dönteni, hogy mit akarok, meg egy szabad akarattal rendelkező ember vagyok ... jó, tudom, a múltkor sem jött össze, na és akkor mi van, azt csinálok az életemmel amit akarok, és egyébként is tudok én magamra vigyázni ... jó, jó ne sorold, tévedtem néhányszor ... százszor ..ezerszer ... és? más nem téved? .... mi van ha ez az egész vendégség, ami már most elkezdődik és egy örök életen át tart unalmas lesz, mi van ha nem fogok örülni ezeknek a dolgoknak ... jó majd holnap döntök, ma még intézem én a saját dolgaimat!!
várakozunk, tudom kikre, meddig és miért ...
könnyű dolgom van, már ami a várakozást illeti ...alapvetően jó dolog készülődni, ha ezt a három fent említett dolgot tudja az ember, pakolászás közben azon gondolkodtam, hogy mi hogy legyen, mi okozna igazán örömöt nektek :) ...
A helyzet az, hogy van itt Valaki, aki még rajtam kívül helyet készít nektek és nekem is ... eszem ágában sincs vele versenyezni :) ha a két meghívás között kéne választani, még én is azt mondanám, hogy azt fogadjátok el :) ... de nem kell választani, nagyon remélem, hogy ez a meghívás, készülődés része az ő nagy ünnepségének ...közben az is eszembe jutott, hoyg annak idején mesélt Ő egy történetet:
"Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van. De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek és kipróbálom. Kérlek, ments ki engem! Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek. Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat. A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat."
Ahányszor elolvasom ezt a történetet mindig az jut eszembe, hogy ki ilyen bolond, hogy nem fogad el egy királyi meghívást ... képzeld el, mondjuk csak Vilmos herceg hívna meg vacsira :) jól hangzik mi?? ... a legtöbben kézzel lábbal igyekeznénk, hát ez egy nagyon különleges alkalom, a herceggel közös vacsora !!! :)
hogy ki ilyen bolond??
a fürdőszobám olyan, hogy ahogy belépsz jobbra kell fordulni és egy hatalmas üvegfelülettel találod magad szembe, na meg egy önarcképpel ... mikor meglátom, kezd derengeni a kérdésre a válasz ...
elmesélem ezt a történeten Mártául ... beszélgetés magammal: de Márta, te nem érted, hogy csak annyit kér, hogy kövesd, hogy bízd rá a dolgokat, hogy Neki terve van ..oké, oké, értem, de mi van, ha nekem nem tetszik amit kitalált, jobb lenne, ha rám bízná a döntést, én mégis csak jobban érzem ami bennem van, jobban ismerem magam, meg csak eltudom dönteni, hogy mit akarok, meg egy szabad akarattal rendelkező ember vagyok ... jó, tudom, a múltkor sem jött össze, na és akkor mi van, azt csinálok az életemmel amit akarok, és egyébként is tudok én magamra vigyázni ... jó, jó ne sorold, tévedtem néhányszor ... százszor ..ezerszer ... és? más nem téved? .... mi van ha ez az egész vendégség, ami már most elkezdődik és egy örök életen át tart unalmas lesz, mi van ha nem fogok örülni ezeknek a dolgoknak ... jó majd holnap döntök, ma még intézem én a saját dolgaimat!!
(márta)
Lídia otthona
nem egyedi eset az, ami Lídiával a bíborárussal történt, azt olvassuk, hogy az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond, és amikor megkeresztelkedett ezt kérte:ha úgy látjátok, hogy az Úr híve vagyok, jöjjetek szálljatok meg a házamban!! ... milyen érdekes, ha valakinek a szíve gazdát cserél - és már nem az Én a fontos, hanem az, hogy Uram, legyen meg a Te akaratod, mert az a legfőbb jó - akkor egyszer csak elkezd másnak is helye lenni abban a házban, lakásban, otthonban, ami eddig csak az Én váram volt!
Lídia esetében van még valami az, hogy ezt örömmel teszi ... külön ajándéknak tartom, ha bármilyen apró dolgot, amiben mégis csak átlépek önmagamon, nem mártír lelkülettel teszem, hanem a legnagyobb örömmel ...
arra is rájöttem, hogy ezek az események nem követik automatikusan egymást, van az úgy is, hogy az ember azt mondja: legyen ahogy szeretnéd Uram, és közben ott legbelül az van, hogy hát igen, így kellett ennek lennie, meg hát Isten ez neked így kedves, és mit tehet mást az ember, hát legyen ... de azért mégis csak én teszek szívességet, szóval én vagyok a jó, mert megnyitottam, mert megengedtem, mert behívtam a másikat ... én a jó és az áldozat...
de Lídiában ennek a nyomát sem találom, miért van az, hogy látszólag ugyan az történik, velem is és Lídiával is ...
de csak látszólag
ó, mennyi apró dolog van ott legbelül, ami jó emberekké tesz bennünket...
jó?
és
ember?
hm, lehet, hogy ez a két jelző a bűneset óta nem összeegyeztethető??
ismerek valakit, aki minden hónap első péntekén tágra nyitotta háza ajtaját, csak hogy otthonra, közösségre találjon minden nő aki erre nyitott volt, kortól, rangtól, világnézettől függetlenül, ezek voltak az Édes pénteki találkozók ... mindig egy egy témáról beszélgettünk, és közben édes dolgokat kóstolgattunk:), néha játszottunk, vagy énekeltünk, ötleteket cseréltünk ... ez azon kevés házak egyike ebben a nagy városban, ahol valami miatt az otthon, a békesség érzés, megtapasztalható...
elárulom, hogy a házhoz ennek semmi köze ... a benne lakókhoz is csak egy kevés, a titok nyitja a bennük lakóban van :)
elárulom, hogy a házhoz ennek semmi köze ... a benne lakókhoz is csak egy kevés, a titok nyitja a bennük lakóban van :)
Az OTTHON-látogató
Ha valaki, akkor Jézus sokféle otthonba ellátogatott élete során ... sok érdekes dolgot láthatott, és hallhatott, számára mindig az ott lakók az igazán fontosak, válogatás nélkül fogad el meghívásokat, járt adószedő, farizeus, Márta, Mária és Lázár otthonában, lakodalmon is részt vett stb.
elfogadta a különböző rendű és rangú meghívásokat!!!
Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. ...
ha beengedsz, közösségbe leszünk ...
Krisztus számára, az otthon, a közösség helyszíne ...
és számodra???
(márta)
Jézus lakása
Arra gondoltam, hogy ezen az oldalon arról gondolkodhatnánk közösen, hogy vajon a Könyvek Könyve, hogyan viszonyul az otthon, a lakás, a berendezés kérdéséhez?? Az ötlet adó részre a tegnap este bukkantam ... :)
Másnap megint ott állt János két tanítványával, s mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: "Nézzétek, az Isten Báránya!" E szavak hallatára a két tanítvány Jézus nyomába szegődött.
Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: "Mit akartok?" Így feleltek: "Rabbi - ami annyit jelent, mint Mester -, hol lakol?"
"Gyertek, nézzétek meg!" - mondta nekik. Elmentek vele, megnézték, hol lakik, s aznap nála is maradtak. A tizedik óra körül járhatott.
A kettő közül, aki János szavára követte, az egyik András volt, Simon Péter testvére.
Reggel találkozott testvérével, Simonnal, s szólt neki: "Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet", s
elvitte Jézushoz. Jézus ráemelte tekintetét, s így szólt hozzá: "Te Simon vagy, János fia, de Kéfa, azaz Péter lesz a neved." (János evangéliuma 1: 35-42 )
Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: "Mit akartok?" Így feleltek: "Rabbi - ami annyit jelent, mint Mester -, hol lakol?"
"Gyertek, nézzétek meg!" - mondta nekik. Elmentek vele, megnézték, hol lakik, s aznap nála is maradtak. A tizedik óra körül járhatott.
A kettő közül, aki János szavára követte, az egyik András volt, Simon Péter testvére.
Reggel találkozott testvérével, Simonnal, s szólt neki: "Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet", s
elvitte Jézushoz. Jézus ráemelte tekintetét, s így szólt hozzá: "Te Simon vagy, János fia, de Kéfa, azaz Péter lesz a neved." (János evangéliuma 1: 35-42 )
Még soha nem hallottam hasonló bemutatkozást: Jó napot X úr! hol lakik??
Nem is értem miért ezt kérdezik először, ráadásul egy Mestertől ... engem annyi minden más sokkal inkább érdekelne, mint az, hogy momentán hol lakik?
miért volt ez olyan fontos?? lehet, hogy ismerték a 21. század egyik szlogenét?? ... ki mint él és gondolkodik, úgy épít és lakik ...
Az igazán meglepő azonban számomra mégis Jézus reakciója, gyertek megmutatom ... és azt olvassuk, hogy megnézték és aznap nála is maradtak ...
Mit láthattak ezek az emberek??
Aki már járt mondjuk kastély múzeumban, ahol az egykori berendezést lehet megcsodálni, az tapasztalhatta, hogy a gyönyörködésben is el lehet fáradni ... nekem némi közöm van ehhez szakmailag és bevállalom, hogy néhány óra után mindenek ellenére nagyon ellehet fáradni ... és idővel meg is lehet unni :)
ráadásul Jézus nem egy kastélyban lakott, lapostetejű, gyakran egy szobás házakban éltek az emberek ... kétlem, hogy egy egész napi látnivaló akadt abban a néhány négyzetméteres légtérben:) (kivéve, ha Jézus háza nem volt egyike az ókori kincses kamráknak, bár azt hiszem, hogy Aki arról beszél, hogy a rókáknak van barlangjuk, a madaraknak van fészkük, de az ember fiának nincsen hova fejét lehajtania ... azt ez a veszély nem fenyegette:)
De akkor mégis mi volt abban a házban, amiért érdemes volt ott maradni egy egész napot??
Tegyük fel, hogy a tanítványok szeretetnyelve a minőségi idő :), akkor ugye minden érthető, mert egy jó beszélgetés aranyat ér ...
akkor a kérdés megoldva ...
most már csak azt nem értem, miért kellett ehhez Jézus otthonát megnézni?? a természetben is lehet nagyokat beszélgetni??
akkor nem marad más hátra ... valaminek lennie kellett abban a házban ... valaminek, amit látni kellett!!
de mi lehet az??
(márta)
