Egy belsőépítész és egy építész :)

Orsi,
belsőépítész ... de ennél sokkal fontosabb :) hogy a barátnőm :) ... ez egy hosszú történet, de egy biztos, hogy vannak csodák, és én pont ezen a barátságon keresztül is megtapasztaltam ... a jó hírem az, hoyg mindenki szobáját Orsi ismeri a legjobban a tulajdonosán kívül:) a rossz hírem az, hogy Orsi csak virtuálisan lesz velünk a táborban, de a tervei, ötletei, mindenben ott lesznek :) Amint a képeken is láthatjátok, két Aranyos Anyukála, Janka és a kis Bás (Barnabás) tölti ki a mindennapjait ... szerteni való babák, tanúsíthatom :) ... hogy mi minden jut eszembe, ha Orsira gondolok, az megfogalmazhatatlan :) de azért abból ami megfogalmazható ízelítőül közzé teszek: mosoly, különleges csomagoló papír, válogatott színek, csíkos, tetőtéri lakás:), tervek, levelek, a másokra való ráhangolódás, csend, 123:), Dani (a férje:)

Panka,
egy éve ismerem :) építész (lesz:) megkértem, hogy mutatkozzon be ő néhány sorban... íme:
Sziasztok! Nagy Anna Flóra vagyok, de a legtöbben Pankának hívnak. 22 éves vagyok és most kezdem Budapesten az építészmérnöki karon az utolsó évem. Ami egy kicsit ijesztöen hangzik mivel nem igazán látom még hogy mi lesz aztán:)

Egyébként Csongrádon lakok és itt töltöm a hétvégéket, nyarakat. Nem igazán kedvelem a zsúfolt, zajos fövárost.

A táborról Mártától értesültem, akivel tavaly ismerkedtem meg Gyulafehérváron. De mindig úgy érzem mintha már évek óta ismernénk egymást ... Mesélt nekem az eddigi táborokról és én is kedvet kaptam ehhez a murihoz. Kérte, hogy írjak magamról pár sort.

Szeretek olvasni, úszni, tornázni, kirándulni. Több évig énekeltem kórusban és szeretek táncolni is, bármilyen formában, habár igazából csak néptáncot tanultam. Sokáig tanultam hegedülni, de mostanában az egyetem miatt kevesebb időm jut rá sajnos. Ha lesz szabad kezem elviszem a hangszert a táborba is:) Szeretek a barátaimmal lenni (de ki nem?) de néha jó magamban is. Eléggé ragaszkodó típus vagyok azt hiszem. Ez főleg emberekre igaz, talán tárgyakra kevésbé. Mondjuk azért a fontosabb emlékeket megtartom. Inkább szeretem a kevésbé zsúfolt szobát, habár a kollégiumi asztalom mindig teli van valamivel szemben a szobatársaméval...Öltözködésben a kényelmes darabokat kedvelem, de szeretem a szoknyákat, nöcis ruhákat is.

Panka velünk lesz a táborban, ő erősíti a szakmai oldalt :)

Tapéták, 5. és befejező rész.

A "gyorstalpaló tapéta és fal-díszítő kurzust" :) ezennel befejezzük, illetve felfüggesztjük. Folyt. köv. a Lánytábor után...

MERTHOGY A BLOG NEM ÁLL LE A TÁBOR KEZDETÉVEL, DE MÉG A VÉGEZTÉVEL SEM!!! SŐT A TÁBOR IDEJE ALATT KÖVETHETITEK A BARKÁCSOS MINDENNAPOKAT!

TEHÁT LESZ: TÁBOR-ONLINE:)

De a tapéta-utószó jogán még beváltom ígéretem, íme itt egy kép, amely csalogat titeket Tenkére. Ezek közül a tapéták közül vár rátok néhány (amelyek még nem fogytak el a FÜGGŐleges konferencián... de azért van még bőven, ne izguljatok!)

Tapéták vagy fal-festés, 4. rész

A geometrikus tapéta-mintát leszámítva, mutatnék néhány olyan képet, amelyek alapján a fal díszítést festegetéssel is meg lehet oldani (bár az első két kép matricás-megoldás, az alsó kettő meg tapéta).
A virágindák felrajzolásában az a jó, hogy nem kell, muszáj szimmetrikusnak, szabályosnak lennie, tehát bátran neki lehet vágni szabadkézzel.
Egy kicsi, régi és néha sötét szolgálati lakásban élünk. A férjem minimum napi hat órát szürke, unalmas irodában tölt. Az volt a kérése, hogy otthon színekkel, hangulattal, vidámsággal találkozzon a sok (bús)komorság után. Ezért festettünk színesre egy-két falat, és ezért merészkedtem mintát rajzolni ide-oda, falra és az egyszerű fehér függöny-karnisra . Először a konyhában követtük el a "tettet":
Majd a hálószobánkban. A piros, fekete, fehér világban meghatározó a függöny mintája (a gyengécske fényképeken annyira nem látszik sajnos), mert az alapján rajzoltam a piros indát a falra, és a fekete girlandot a karnisra. A szék ülőkéjének huzata, és néhány párnahuzat a függöny-anyag sötétítőnek készített változatából készült.
Képek forrása (a sajátokat leszámítva:)): designpumpa, inspiral, lakbermagazin

Tapéták vagy faldíszités, 3. rész

Az sem rossz ötlet, hogy ha a tapéta helyett festett mintákkal, vagy matricával díszítjük a falat. Ehhez egy kis bátorságra, vagy sablonokra lesz szükség:)! A virágindák nagyon szépek és ma pont divatosak. Azon gondolkozom, hogyan lehet házilag megoldani, mert a faldíszítő öntapadós minták rengetegbe kerülnek...
A pillangó, mely a falról a paravánra vándorol kitűnő ötlet (szerintem): összekapcsoló, tér-teremtő motívum...
A viccesebb motívumok bármikor jókedvre deríthetnek, és a fiktív kandalló ál-tüze meleget áraszthat...

Képek forrása: internet: berendezlek, lakbermagazin, 4szoba, a pillangós kép forrását sajnos elvesztettem...

Tapéták, 2. rész

Fent láthattok négy nem igazán kihívó, ám gyönyörű megoldást a domináló kékes-lilás-szürkés árnyalatokban: pasztelles, apró-virágos, romantikus indás, aranyos baris, vagy visszafogott-merész (a felső bar sarokban) tapéták...
Itt már merész kontrasztok, optikai játékok és nagy minták sorakoznak. A két felső kép különlegessége, hogy a tapéta nem a falon van, hanem egy falra-akasztható óriás-képként jelenik meg (annyira jól nem látom, de előfordulhat, hogy a zöldes-árnyalatú virágos kép nem tapétából, hanem vászonból készült!). Ez igazán jó megoldás akkor, ha a penésztől tartunk, és meghatározza így is a szoba hangulatát.

Ilyen megoldást választott a sógorom szobája felújításakor. A fényképet már láthattátok (a Lakberendezés-ötletek diavetítőben), de még egyszer megmutatom: a tapéták kollázsa kép formát öltött, valamint ózsdi, böhöm-nagy szekrényt díszített. A hatalmas, és nem túl izgalmas ruhatárolót először lecsiszolta, majd a hagyományos barna-okker helyett zöldre pácolta. Száradás után került rá a tapéta. És ki mondaná mostmár azt, hogy ez egy "uncsi" szekrény???
Fontos kideríteni, hogy melyek a te színeid! Milyen formák, minták, színek, harmóniák között érzed jól magad, vagy mi az, ami otthonos érzést kelt benned? Mit szeretsz? És mi szeret téged? A táborban reméljük rájössz erre... De azok, akik csak a blogon követnek majd bennünket, ők is választ kaphatnak!

Olvassatok minket, és szóljatok hozzá!!! Beszélgessünk:) Kinek mi tetszik, és mi nem. Vagy milyen kérdésen gondolkodik épp a szobájával, ágyával, kuckójával kapcsolatban...

Képek forrása: otherside, otthon, szepzold, szeplak, szeplak, szeplak, designpumpa, lakbermagazin

2 újabb munkatárs bemutatkozása :)

Babi,
már a kezdetektől velünk van :) főzés, sütés és mindenféle kulináris dolgokat tanított nekünk Nem lesz ez másként most sem, reggelik és a gyors vacsorák kitalálója és az elkészítés lebonyolítása az idén is Babihoz kapcsolódik ... azt hiszem az első, ami eszembe jut vele kapcsolatban a szelídség :), aztán a türelem, fáradhatatlanság, segítőkészség, pasztell színek, kék tiszta szemek, kedvesség, Marosvásárhely és Betti leánykája, aki most nagyon távol van ezért is csempésztem be róla is egy képet :) Babi örömére, remélem!!:)
















Eszter,
123, de ezt úgyis tudjátok:) Annában és benne az a közös, hogy a húgaim :) momentán segédlelkész Zilahon, számára a világ egyik közepén. A két lábon járó jókedv, aki nagyon sok emberrel tud kapcsolatot ápolni, én ezért mindig is csodáltam :) ... lássuk csak, egyértelműen papír, pontos precíz munka, varrás, anyagok, mosoly, lila, ölelés, család, barátok, ibolya, fuvola, báj, tánc, matek, logika, őszinteség jut az eszembe, ha azt mondom Eszter! ... és mondom, most is meg a tábor alatt is!! A papír dekor csínjával-bínjával ismerteti meg az érdeklődőket, na meg egy kis lelki táplálék is kerül az asztalunkra Eszter tolmácsolásában :)

Teljes a csapat!

Üdvözöljük az utolsó jelentkezőt, Farkas Rékát Marosvásárhelyről!!!

A JELENTKEZÉS LEZÁRULT! Az idő lejárt:)

A közeljövőben be fogjuk mutatni a táborozókat, és még néhány munkatársat (hogy már a személyes találkozások előtt "találkozzunk", formálódjon a csapatunk:)!

Tapéták, 1. rész

A tábor kezdetéig, gondoltam, tehetnénk egy rövid köröcskét a tapéták világában. A sorozat végén majd megláthatjátok azt is, hogy milyen tapéták várnak rátok Tenkén:)!

Még soha nem laktam olyan szobában, ahol a falat tapéta borítaná. És bevallom, sok-sok évig nem izgatott a tapéta kérdése, mert ha hallottam ezt a szót, csak a virágocskás, vagy fehér, vagy halvány-mintás klasszikusok jutottak eszembe róla... Mindez tartott addig, míg Nagyváradon betértem egyszer egy festékboltba, ahol tapétákat is árultak, szebbnél szebbeket. Elámultam felettébb... (Ugye Márta? Együtt is jártunk ott egy évvel ezelőtt...) És azóta tapétás szobára vágyom, olyanra, hogy legalább az egyik fala tobzódó, tarka, nagymintás, bátor, harsány legyen... Hogy mire gondolok? Például ilyenekre:

Folytatás következik...
Képek forrása: tapeta.infobomba, manda, lakbermagazin

Az utolsó résztvevő...

...kerestetik! És teli van a ház!!!

Hajrá! Gyerünk lányok, asszonyok!:)

KÉSZÜLÜNK!!!

Kedves Jányok és Érdeklődők!

Ezek a textilek rátok várnak!

A hétvégén elkezdtük rendszerezni a támogatásba kapott anyagokat, textileket, eszközöket! Sok szép dolog várja a táborozókat! Néhány fotót csatoltam kedvcsinálónak... De még többet találtok a Diavetítőben a középső oszlopban (amire rákattintva végignézhetitek a fotóalbumot).

A rendet azért raktuk, hogy aztán gyertek rendetleníteni!!!

Nincs saját szobám, és ...

öten laktunk egy szobában, három lány és két fiú ...Gyerekbirodalom volt a neve, csak hogy mindenki számára egyértelmű legyen, az ajtóra is ki volt írva nagy betűkkel: GYEREKBIRODALOM :) emeletes ágyak, játék és könyv mindenhol, az egyik emeleti ágy és a körülötte lévő fal volt a saját birodalmam,ill. az egyik szekrény teteje ... emlékszem, hogy féltve őrzött kincseimet ide gyűjtöttem, aztán a délutáni szieszta ideje alatt halkan elővettem és gyönyörködtem bennük ... naná,hogy volt vita, ricsaj, meg minden egyéb, ami kell :)de voltak nagy beszélgetések is,közös játékok,hatalmas nevetgélések, sírások!

ma a szoba ajtajára nincs kiírva semmi, a belső is János öcsém képére és hasonlatosságára lett átalakítva, minimál,kevés bútor, az is zöld és fehér ...
csak azt magyarázza meg nekem valaki, hogy ha hazatévedünk nagy ritkán, miért mindenkinek az első útja a Gyerekbirodalomba vezet, és az miért van, hogy már nem kell egy légtérben aludni, de inkább cipeli mindenki a matracot, csak hogy a nagy éjszakai beszélgetésről és nevetgélésről le ne maradjon ??

ma egy nagy házban lakom, még táncterem is van a lakásban:)(nyugi nem saját:)szobák és minden egyéb ...

ha kérdeznél, egyértelmű lenne a válaszom: Gyerekbirodalom, mindenek ellenére!

Tapasztalatból tudom, hogy nincs mindenkinek saját szobája,de a tábor MINDENKINEK szól, ezért néhány helyet olyan jelentkezőknek tartunk fenn,akik egy ággyal és esetleg némi falfelülettel, vagy szekrénnyel rendelkeznek :)
ez is remekül variálható, gyere csak el, majd meglátod:)

Csudajó párnák 5. (utolsó) rész

Nemsokára itt a tábor!!! Éppen ezért a párna-cikk sorozat befejeződik, mert még sokmindent át kellene addig beszéljünk:)!

Összegyűjtöttem még néhány ötletet az alábbiakban. Ha nem jönnétek el a táborunkba, akkor is szórakozhattok a nyáron egy kis lakásfelújítással.
Például varrtok néhány új párnahuzatot! Az alábbi gyűjteményből kiderül, hogy a vidám foltok, az egyszínben történő variációk, többféle mintás anyagból készült darabok milyen vidám hatást keltenek. Az is kitűnő, ha hasonló, vagy ugyanolyan mintás anyagból többféle, vagy többféle méretű párna készül. A különböző egyszínű anyagokból varrt huzatok biztos választás olyankor, ha félnél a minták kombinálásától! De a lila párna-variációk is azt mutatják, hogy egy színcsoporton belül is millió formával játszhatunk. Nekem tetszenek a kissé rusztikus, falusias hatású egyszerű, kopottas, kockás anyagokból készült párnahuzatok is.
Jó szórakozást!
A források (remélem mindegyiket felsoroltam): apartmenttherapy, beau-coup, bed-rest-pillow, crate&barrel, craftzine, debbiemumm, emmasnookandgranny, hawaiihome, katyelliott, katyelliott, ritafoltok, s-embroidery, threadsmagazine, topanien, topanien, trendir.

Gyertyafényes ebéd kellékei:)

Vasárnap az Úr napja örömére és tiszteletére szeretek szebben teríteni, persze nem mindig sikerül. De ha mégis, akkor összeszedem ami a házban van, és abból készítek valamit.
A labdarózsa virágzásának idején történt: kis asztali dekoráció, két labdarózsával (a férjemtől kaptam őket:), egy maradék kis orchideával (Márta csokrából), barátaink őszi esküvőjéről gondosan megőrzött drótos-gyöngyös szalvétadísszel, üvegekkel, gyertyacsonkokkal, és meggörbült gyertyákkal, IKEÁs gyertyatartókkal, melyek most virágvázaként is szolgáltak. Ez az összeállítás csak azt példázza, hogy mindenből lehet valamit összehozni.
Különben ez a kedvenc műfajom: bármiből valamit! A lakberendezési tervekben szintén vezethet ez az elv: nézzük meg mi mindenünk van, azzal kezdjünk valamit. (Nagyobb így a kihívás, mint amikor van pénz bőven, és bármit megvehetsz magadnak!)

Dekor, szülinap és fények

Hétvégén ünnepeltük az egyik csapattagunk, kedvenc Mártánk:) szülinapját. Néhány (ismét saját:) képet mellékelek, ami a dekor és ötletek révén kapcsolódik a blogunkhoz! ...és mégegyszer: boldog szülinapot Márta!

Csudajó párnák 4. rész

Gyermeknap körül...

...néhány vidámságos párna azoknak, akik már anyukák, de nem csak... Ugyanis én is szeretem a kedves állatokat, bogarakat, betűket, formákat.

Milyen jól lehetne anagrammázni egy halom betűpárnával!, ami méreteit tekintve inkább felnőtt-társasjáték, mint gyermeknek-való: annyira nagy, hogy nem teheti meg az ember, hogy ne vegye észre:)...

A párna-falu szintén jó ötlet: játék és párna együtt. Szeretem a multifunkcionális dolgokat...

Forrás-internet: innen és innen, innen, innen, innen, innen, innen.

Ki vagyok én? 1. rész

Néhány Barátomat megkérdeztem, hogy mit gondolnak erről a kérdésről ...

KI VAGYOK ÉN?

Íme Míra nővér válasza (Domonkos rendi nővér, különleges módon ismerkedtünk meg, és a barátságunk sem mindennapi...):

Gyerekkoromban azt hittem, hogy mire felnőtt leszek, tudni fogom a választ erre a kérdésre, csak legyek türelemmel, de kamaszkoromra rádöbbentem, hogy a felnőttek sem tudják, hogy kik ők és mi célból, okból vannak ezen a világon. Emiatt is mentem később filozófia szakra, ez az a tudomány, ami az ilyen alapkérdésekkel foglalkozik (ez érdekelt a legjobban), kissé naivan vártam a kész választ, de csak a kérdések bonyolódtak, semmilyen tisztán filozófiai válaszkísérlet nem tudott meggyőzni, megnyugtatni.

Talán mindebből már kiderült, hogy nem kaptam vallásos nevelést, Istent emberi szükségmegoldásnak gondoltam, tehát a transzcendens világgal nem volt tudatos kapcsolatom. Pedig valójában csak onnan kaphattam volna egész létemre vonatkozóan megnyugtató választ.

Ahogy végül mégis kaptam az utolsó pillanatban, mikor már az öngyilkosságot fontolgattam nem találván értelmét a földi életnek; a csak időben létező, ezért véges, elmúló ún. értékek nem tudták megalapozni az életem.

Megtérésem óta tudom a választ erre a kérdésre, akármilyen egyszerűnek tűnik is: Isten szeretett gyermeke vagyok, valamiképp részese az Ő csodálatos, titokzatos életének. Kapcsolat-lény vagyok, csak ebben a kapcsolatban van értelme a létemnek, a viszontszeretet kontextusában. Máshogy megfogalmazva: akkor vagyok igazán ember, és igazán önmagam, ha szeretek, minél önzetlenebbül sikerül, annál igazibbnak, szabadabbnak, önazonosnak érzem magam.

A Szentírás azt írja, hogy Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, férfinak és nőnek. Tehát nem attól vagyunk különleges lények, hogy szerszámot használunk, hogy felegyenesedtünk, hogy gondolkodunk, hogy beszélünk. Attól vagyunk különleges lények, hogy tudjuk egymást szeretni, ez az isteni vonás bennünk. Isten is „kapcsolat-lény”, 3 Személy szereti egymást Benne. Érthetetlen ez az emberi elmének: 1 és 3 egyszerre, de ez az emberi szeretet kettős vágya is: egyszerre vágyom egyesülni azzal, akit szeretek, feloldódni benne, és mégis önmagam maradni, kibontakoztatni képességeimet, ezzel ajándékozni meg a másikat, a világot. Külön Személyek és mégis Egyek.

Még egy gondolat: mikor letelt az első évem a Rendben (szerzetes lettem végül), lelkigyakorlattal készültünk a beöltözésre (a szerzetesi ruha felvételére, egy mélyebb, kifejezettebb elköteleződésre Isten mellett). Ott, azon a lelkigyakorlaton kaptam meg a legmegnyugtatóbb, végleges választ a fenti kérdésre. Még nem voltam szerzetes, de már a régi „pogány” nő sem, aki addig voltam. Két életforma közt egyfajta „senki földjén” találtam magam (egzisztenciális vákuumnak neveztem el – igen félelmetes élmény volt), itt merült föl a legintenzívebben a kérdés: MOST ki vagyok én? Sem a régi, de még nem is az új ember. Kb. 2 napig gyötrődtem e kérdéssel, ostromoltam vele Istent, míg végül a kertben sétálva, teljesen váratlanul bekúszott egy válasz a fejembe, amit nem én gondoltam: „a szeretet vagyok”. Ezt mondhatta Ő is bennem, és akkor ez azt jelenti: Ő bennem, legmélyebb, legbensőbb, társadalmi és egyéb szerepektől lecsupaszított magomban él, valahol egyek vagyunk. De kimondhatta helyettem is bennem, és ez majdnem ugyanaz, csak a hangsúly rajtam van. Mindkét értelemben igaznak éltem meg ezt a mondatot. Ezt az igazi önmagamat próbálom azóta is felszínre juttatni, élni hagyni; néha (töredékesen) sikerül, néha visszacsúszok a szerepek mögé. Szerencsére nem egyedül dolgozom az ügyön, úgyhogy van komoly reményem a teljes szabadságra. Számtalan boldogító módon találkoztam azóta a Jóistennel, más módokon is megfogalmazta már a választ, de a lényege ugyanez: a szeretet vagyok.

Míra nővér OP