Ünnep harmadnapjára csúszott a "holnapi" ígéret! (Milyen jó, hogy minden ünnep három napig tart!)...
A karácsonyi jókívánságnak egy furcsa módját választottam: a GYÓNÁSt...
Már régóta készülök ezzel a kis írással, de karácsony előtt arra koncentráltunk, hogy minél több ötletet kapjatok az ünnepi készülődésre.
És bár beírtuk Enikővel az ünnepváró tervezések sorában, hogy amivel nem készültél el, az már nem fontos, és ne hangoztasd, örülj az ünnepnek... (itt.) Arra gondoltam (magam példájából kiindulva), hogy ez a lépés a legnehezebb az összes közül. Elengedni azokat a dolgokat, amikkel nem készültünk el, alábbhagyni a mércével.
Szóval most meg szeretném nektek vallani, hogy mennyi mindennel nem készültem el erre a karácsonyra! Nehogy azt higgyétek hogy ez szupernők szuperblogja:)!
- Nem tudtam igazi nagytakarítást végezni. A három ablakpárunkból, csak kettő és felet pucoltunk meg, az egyik külső fele koszos maradt... szép, mi? Azon a gondolaton volt a legnehezebb túllépni, hogy mit szólnak az emberek, ha látják? Ugyanis földszinten lakunk, és így egyértelmű mindenki számára, hogy koszos maradt a párkány és a külső ablaküveg... Nem mostam ki a függönyöket, nagypokrócokat... A szőnyeget sem súroltam át a szépen lehullott hóban...
-Nem sütöttem! Egyetlen édességet készítettem, ezt is sütés nélkül, egy tiramisut, amit karácsony első napjára már teljesen elpusztítottunk a vendégekkel! Aztán vittem még vendégségbe egy gyümölcs-salátát. Lehet, hogy ma még sütök valamit... Meglátjuk.
-Karácsonyfánk van! Pedig én és a vágott fenyő... Hosszú sorokban ecseteltem nektek, hogy miért nem pártolom a fenyőfák szemre-észnélküli irtását. És lám, így alakult: a férjem főnöke, és annak felesége véletlenül egyszerre vásároltak fát. Az egyiket nekünk ajándékozták. Hát ezt díszítettük fel, pedig volt már egy különlegesebb ötletem. Ám az az igazság, hogy ez a változat kevesebb időbe került és nem vált rohanóssá a 24-e. Isten mégiscsak jobban tudja mire van szükségünk:)
-Nem csomagoltam szép ajándékokat (3-4 kivétellel), hanem a gyors megoldást választottam: néhány szép ajándékzacskó nyelte el a meglepetéseket!
 |
| A süteményt a gyümölcs pótolta, a kántálók is (úgy láttam... jól láttam?) szívesen ették a sok a klementinát! |
 |
| A fácskát szalma és filcdíszekkel, arany gyöngy-girlanddal, 1 csipkeangyallal díszitettük. |
Így állunk... Ám mégis örülök, mert valami csoda folytán (magamtól nem tudok ilyen lenni), mire elérkezett az ünnep, elfelejtettem idegeskedni a meghiúsult ötletek miatt, és örülni tudtam az ünnepnek. Sőt ajándékképpen volt egy csendes óránk is a férjemmel! Ez azért jelentett sokat, mert emiatt jobban tudtuk értékelni a vendégeket, és karácsonyi angyalokként tekintettünk rájuk!
Ünnepi igénk ez volt: "Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt MINDENT?" (Róma 8,32). Nehéz elhinni, hogy Isten MINDENt nekünk akar ajándékozni. Ezért akarok ÉéééN elkészíteni például katrácsonyra mindent tökéletesre... Mintha rajtam múlna háziasszonyként az ünnep milyensége... Aztán mivel mindent magamra vettem, nehezen tudom megbocsátani magamnak azt a sokmindent amivel nem készültem el. És akkor jön az AJÁNDÉKOK NAGY MESTERE, és azt mondja, Ő elkészített MINDENt, ne strapáljam magam, az ünnep lényege úgy sem az ablakpucolás, a sütemények, a különleges karácsonyfák, ajándékok... Ő elküldte a Fiát, az Úr Jézust a földre. Na ez a lényeg! Ahogy Bonhoeffer (egy Hitler idejében börtönbezárt német lelkipásztor, nagy keresztény gondolkozó) mondta: Isten emberré lett, hogy az ember emberré lehessen.
Áldott Ünnepet hát Karácsony harmadnapján is!
Köszönjük, hogy olvassátok a blogunkat! Emiatt értelme van dolgozni rajta:)))!
