Lánytáboros találkozó Kolozsváron

Végre valahára leszögeztük a találkozót és összeülhettünk néhányan csütörtök (azaz nov. 11-én) este Annánál egy kis beszélgetésre, ahol jó szokásunkhoz híven ezúttal sem maradt el a bőséges vacsora. Anna, nagyon finom volt a makarónisaláta! (recept hamarosan az Egyéb receptekben:))

Tulajdonképpen (csak hogy tudjátok!) nagyon jól szórakoztunk! Bár csak pár percet maradt, díszvendégünk is volt, méghozzá Annának a 2 éves kis szomszédja, Ilka személyében, aki lelkesen szedegette szét a színes jegyzetlapocska-tömböket, s közben hallgatta, hogy miket csacsognak a „nagyok”.

A beszélgetés sok ügyes-bajos dololgról szólt, meg sem lehet számolni két kezünkön (elképesztő, hogy a nők mennyi mindent meg tudnak beszélni csupán 2-2,5 óra alatt!). Hamarosan kiderült, hogy a szobában levők 30%-a (azaz 2 ember: Kinga és Ágó) komolyan érdeklődik minden iránt, ami design... Ha valakinek a jövőben gondjai lesznek a lakásberendezéssel, stílus-kérdésekkel, lesz kihez fordulni:).

Mások sem tétlenek: Koky egyetemre készül  - fogorvosira -, csütörtök esti meglepetése két tábla csoki volt (én igenis fogat mostam utána :)). Anna is tevékenykedik, nagyon vagány dolgokat – kérdezzétek! Évi pedig a leglelkesebb ajándékozónak bizonyult - no persze nem nehéz kitalálni, ki volt a szerencsés, aki mindent megkapott - Lőrinc. Évi, mi volt a reakció a sok-sok ajándék mellett a Mendelssohn darabra?

Anna soha nem fogy ki a meglepetésekből. A finom vacsorára és teázásra ráadás is jött, aminek következtében kendőknek, lábtyűknek, táskának és egyéb szép és hasznos dolgoknak a boldog tulajdonosai lehettünk. Aki nem tudott eljönni, az se szomorkodjon, még lesznek lánytáboros találkozók, minden bizonnyal azok is Kolozsváron:D. Szidi (nemsokára bemutatjuk a szobáját!), hátha legközelebb sikerül elugranod! A következő találkozó programjának egy része akár Shoebox-készítés is lehetne, mit szóltok? Persze csak akkor, ha sok-sok elfoglaltságotok mellett december 15-ig be tudtok iktatni egy találkozót...

Akármikor találkozunk legközelebb, én várom. Addig is, jó tevékenykedést!

Kővári Bözs tollából

Újra itthon!

... Megérkeztünk, és a hétköznapok úgy hömpölyögnek tovább, mintha meg sem szakítottuk volna a végtelen sodrást. Itthon vagyunk. Régi és új feladatok halma alatt:)...

A jó hír: folytatódik a blogunk!!! Köszöntjük új olvasóinkat! (Mivel a Gáborok összetartanak, megdőlt a női uralom:)!)

Néhány vakációs kép ihlesse meg borús szeptemberi napjaitokat. Minket is most ezek éltetnek.

 

A tenger szintjétől az Olümposz csúcsáig... És néhány mediterrán kerti gondolat...

A következő bejegyzésben megmutatunk két lámpa-búra ötletet, amit a ti kedvetekért fotóztunk le Katerini zajos utcáin.

Vasárnap

Néhány szó az utolsó napról, de nem az utolsó szó jogán... Mivelhogy még sokat és sokféle témában kívánunk fecsegni ebben a blogban... Ha már van:)...

Vasárnapra már nagyon megfogyatkoztunk. De szertartásosan kialakítottunk egy búcsúzkodási metódust. Az integetés sajátos módjának titkát megsejthetik azok, akik ismerik a jelszót: Neveletlen hercegnő. Ennél többet nem árulhatok el.

Nézzétek meg az új diavetítéseket is a középső oszlopban...

Ki vagyok én? 1. rész

Néhány Barátomat megkérdeztem, hogy mit gondolnak erről a kérdésről ...

KI VAGYOK ÉN?

Íme Míra nővér válasza (Domonkos rendi nővér, különleges módon ismerkedtünk meg, és a barátságunk sem mindennapi...):

Gyerekkoromban azt hittem, hogy mire felnőtt leszek, tudni fogom a választ erre a kérdésre, csak legyek türelemmel, de kamaszkoromra rádöbbentem, hogy a felnőttek sem tudják, hogy kik ők és mi célból, okból vannak ezen a világon. Emiatt is mentem később filozófia szakra, ez az a tudomány, ami az ilyen alapkérdésekkel foglalkozik (ez érdekelt a legjobban), kissé naivan vártam a kész választ, de csak a kérdések bonyolódtak, semmilyen tisztán filozófiai válaszkísérlet nem tudott meggyőzni, megnyugtatni.

Talán mindebből már kiderült, hogy nem kaptam vallásos nevelést, Istent emberi szükségmegoldásnak gondoltam, tehát a transzcendens világgal nem volt tudatos kapcsolatom. Pedig valójában csak onnan kaphattam volna egész létemre vonatkozóan megnyugtató választ.

Ahogy végül mégis kaptam az utolsó pillanatban, mikor már az öngyilkosságot fontolgattam nem találván értelmét a földi életnek; a csak időben létező, ezért véges, elmúló ún. értékek nem tudták megalapozni az életem.

Megtérésem óta tudom a választ erre a kérdésre, akármilyen egyszerűnek tűnik is: Isten szeretett gyermeke vagyok, valamiképp részese az Ő csodálatos, titokzatos életének. Kapcsolat-lény vagyok, csak ebben a kapcsolatban van értelme a létemnek, a viszontszeretet kontextusában. Máshogy megfogalmazva: akkor vagyok igazán ember, és igazán önmagam, ha szeretek, minél önzetlenebbül sikerül, annál igazibbnak, szabadabbnak, önazonosnak érzem magam.

A Szentírás azt írja, hogy Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, férfinak és nőnek. Tehát nem attól vagyunk különleges lények, hogy szerszámot használunk, hogy felegyenesedtünk, hogy gondolkodunk, hogy beszélünk. Attól vagyunk különleges lények, hogy tudjuk egymást szeretni, ez az isteni vonás bennünk. Isten is „kapcsolat-lény”, 3 Személy szereti egymást Benne. Érthetetlen ez az emberi elmének: 1 és 3 egyszerre, de ez az emberi szeretet kettős vágya is: egyszerre vágyom egyesülni azzal, akit szeretek, feloldódni benne, és mégis önmagam maradni, kibontakoztatni képességeimet, ezzel ajándékozni meg a másikat, a világot. Külön Személyek és mégis Egyek.

Még egy gondolat: mikor letelt az első évem a Rendben (szerzetes lettem végül), lelkigyakorlattal készültünk a beöltözésre (a szerzetesi ruha felvételére, egy mélyebb, kifejezettebb elköteleződésre Isten mellett). Ott, azon a lelkigyakorlaton kaptam meg a legmegnyugtatóbb, végleges választ a fenti kérdésre. Még nem voltam szerzetes, de már a régi „pogány” nő sem, aki addig voltam. Két életforma közt egyfajta „senki földjén” találtam magam (egzisztenciális vákuumnak neveztem el – igen félelmetes élmény volt), itt merült föl a legintenzívebben a kérdés: MOST ki vagyok én? Sem a régi, de még nem is az új ember. Kb. 2 napig gyötrődtem e kérdéssel, ostromoltam vele Istent, míg végül a kertben sétálva, teljesen váratlanul bekúszott egy válasz a fejembe, amit nem én gondoltam: „a szeretet vagyok”. Ezt mondhatta Ő is bennem, és akkor ez azt jelenti: Ő bennem, legmélyebb, legbensőbb, társadalmi és egyéb szerepektől lecsupaszított magomban él, valahol egyek vagyunk. De kimondhatta helyettem is bennem, és ez majdnem ugyanaz, csak a hangsúly rajtam van. Mindkét értelemben igaznak éltem meg ezt a mondatot. Ezt az igazi önmagamat próbálom azóta is felszínre juttatni, élni hagyni; néha (töredékesen) sikerül, néha visszacsúszok a szerepek mögé. Szerencsére nem egyedül dolgozom az ügyön, úgyhogy van komoly reményem a teljes szabadságra. Számtalan boldogító módon találkoztam azóta a Jóistennel, más módokon is megfogalmazta már a választ, de a lényege ugyanez: a szeretet vagyok.

Míra nővér OP

Terepfelmérés kellék ügyben :)

Azért remélem, észrevettétek, hogy minden nap kerülnek föl új dolgok a blogra, ha nem is ide, a fő oldalra :)

Kedden délután bevetődtem "véletlenül" egy dekor-boltba... papír, anyag, festék, gyöngy ... mindenféle kellékek... hát mit is mondjak, csak úgy cikáztak a gondolataim, pillanatok alatt nagyon lelkes lettem, eszembe jutott, hogy ki mindenkinek kellene látni ezt a csodát... :) Sok különleges dolog volt ...

Meg kell mondanom, nekem már ezerrel pörögnek a gondolataim :) millió ötletem van :)!

Annyi egyedi, szép, csinos, bájos, elegáns, extrém, vagány, hangulatos, harmonikus, nyugodt, minimál, kócos, pazar stb. otthont alakíthatnánk ki, hogy csak na :)...

Gyakori kérdések ??? :)

Korhatár??

15+ ... aki már gimis jöhet :) plusz aki már rég nem az :) vagy egyetemista, vagy dolgozik ... vagy bárki aki kimaradt az előző kategóriákból, de kedve van a dologhoz!!

Helyszín?

Tenke, Nagyváradtól délre 40 km-re. Helyileg egy családi házban, nagy és szép, és hangulatos:)

Létszám??

20 fő + munkatársak

Költség?

200 RON/14 000 Ft.
Ez az összeg fedezi az étkezést, a szállást, a gáz-, víz-, villany számlát és minden olyan kiadást, ami a táborral kapcsolatos. DE a holland támogatóinknak köszönhetően, akik elsősorban különböző textíliákkal és varrógépekkel járultak hozzá a táborunkhoz, a szobádból már ennyiből is egy csinos életteret alakíthatunk ki közösen ... természetesen, ha nagyobb átalakításra vágysz, neked is be kell szállnod a költségekbe :) ... bár mielőtt mindent bőszen kidobálnál, várj egy kicsit és adj egy esélyt a dolgaidnak, mert lehet, hogy egy új szín, vagy egy ráragasztott tapétacsík, vagy bármilyen más ötlet rengeteget változtat a dolgon ...

Szállás?

A már említett házikóban ágyon és matracokon:)

Tisztálkodás?

Két csini fürdőszoba!

Étkezés?

Reggelit és vacsorát mi készítünk magunknak, az ebédet a Szeretetotthonból hozzuk :)

Jelentkezés?

csak akkor érvényes, ha küldesz fotókat és levelet :)
ja és az első 20 a nyerő :)

kérdés?????????

Eddig ...

Anna, nagyon frappánsan összefoglalta az eddigi lánytáborok lényegét, ezt szeretném most veletek megosztani :)

Az első lánytábor témája az ünnepkörök és speciális alkalmak, a másodiké pedig a történelmi korok, korszakok voltak. Ez azt jelentette, hogy a tábor hét napja közül egyet-egyet valamilyen ünnepnek/korszaknak szenteltünk.

Volt pl. karácsony-nap, húsvét-nap, szüli-nap, kerti party-nap stb., ill. romantika kora-nap, barokk-nap, Andy Warhool és kora-nap stb.

Az adott nap arról szólt, hogy hogyan kell felkészülni egy ilyen alkalomra: mit főzz? (receptötletek és azok "gyakorlatba ültetése" - főzés, sütés), milyen dekort készíts? stb. Külön munkacsoportokba voltak osztva az emberek, s mikor melyik csoport főzött, sütött, dekorált (s készítette el a dekorkellékeket), ill. készített elő valamilyen témához illő, vicces esti műsort.

A "pragmatikus" tematika mellett mindig volt valamilyen "szellemi és lelki tevékenység" is. A tábor keresztyén indíttatású, tehát olyan kérdésekkel is foglalkozik, hogy hol a helyem a világban keresztyén nőként. Vannak fórumbeszélgetések mindenféle forró és kevésbé kényes, de mégis égető problémákról. Az igetanulmányok rendjén volt már egy olyan sorozat is, hogy nők a Bibliában (szuper izgalmas volt!!). A legutóbbi tábor lelki témája pedig az öt szeretetnyelv volt Garry Chapman könyve alapján. Oldottunk teszteket, s rájöttünk, ki mi(n)t szeret, kit hogy kell szeretni.

Deee! A tábor nem csak ennyi!
Mindig vannak extra, NEM feltétlenül témába vágó előadások is.

Pl.

• volt szó már a divatról is, hogy milyen testformához milyen ruha, táska, kiegészítő illik,
• Végeztünk színtesztet is, hogy ki milyen típusba tartozik bőr-, haj- és szemszín alapján, és így milyen színeket hordjon, hogy jól álljon neki.
• Volt már mesterfodrász is nálunk, aki hajat vágott, frizurát készített a csajoknak (ingyen), s tanácsot adott, kinek mi állna jól a fejformájához viszonyítva, ill. mit lehet kezdeni az illető hajával.
• Mit csinálj, ha nincs férfi a háznál, s te kell megszereld a vízcsapot, kicseréld a biztosítékot stb.?
• Mini-házipatika - mi mire jó, milyen gyógyszereket tarts otthon stb.
• stb.

Első tábor, első nap

... nagy volt a készülődés és a várakozás :)

A munkatársakkal a helyszínt, a programot, az esti meglepetés vacsit és az ajándékokat
készítettük elő :)

Közben a spontán alakuló zenecsapat is elkezdte a ráhangolódást (ha egyszer végre rájövök, hogy hogy kell feltölteni erre a gyönyörűséges :) blogra a hanganyagot, becs szó nem csak látható, de hallható is lesz a muzsikálásuk :)
















és az est fénypontja: a meglepetés vacsi:) ...

Beszerzőkörút

Emlékszem az egyik lánytábor előtt "minden" női furfangot :) bevetve próbáltam egy ilyen plakátra szert tenni. A Mammutban láttam először a kirakatban, rohantam, elmentem mellette, mint a többi száz mellett is ...aztán vissza, újra elolvastam, majd hangosan elkezdtem nevetni, percek múlva már az üzletbe az eladót győzködtem, hogy értse meg, hogy ez kérem életbevágóan fontos, és hogy e nélkül nem lehet lánytábor, meg hát nem érti ez a világ legjobb dolga??? ... ne nézzen rám ilyen nagy szemekkel!!! ... reménytelen ... abbahagytam ... ma sem tudom, a lánytábor volt számára olyan hihetetlen, vagy az, hogy ez a mondat tényleg igaz ... :)

plakátom ma sincs ... nincs is rá szükségem ... tudod, ha abban a csodában van részed, hogy ez a mondat egyszer csak életre kel akkor már minek a cellulóz darab?

ki az, aki a ragyogó arcokat egy plakátra cserélné??

láttam, ahogy a csoda valóra válik ... a hála is tanulható, mint a szeretés :)

M.