Kedves Blogolvasók :)
Már biztos kiváncsiak vagytok a csütörtökünkre, azaz a tegnapi napunkra...
Reggel kissé nehezen indultak a dolgok, bár nagyszerű idővel áldott meg minket a JóIsten. Szerda este, miután a Spanyol-Német meccset végigizgultuk , egyeseket az öröm, másokat a bánat ringatott álomba és csak Krisztina reggeli szerenádjára mozdították meg fáradt pilláikat. Azoknak, akik esetleg kételkednének benne, elmondanám, hogy Krisztinának igen is VAN szive, annak ellenére, hogy hajnali 8-kor Suzanne Vegat támadt kedve hallgattatni a ház lakóival, persze maximálisra csavarva a hangerőt.
A délelőtti előadást Márta tartotta, utánozhatatlan stílusában és észre sem vettük, hogy elrepült felettünk az idő. Ebéd után, közmegegyezés alapján csendórát tartottunk és újult erővel vágtunk bele ismét a kitűzött munkák készítésébe. A reggel elmaradt tornára is sor került, amin ragyogóan éreztük magunkat, összhangban a kellemes napsütéssel.
Déutáni vendégünk, Csíki Irénke rendkívüli őszinteséggel beszélt életútjáról, hitéről és Istenhez való viszonyáról témánk fényében: Ki vagyok Én? Angyali kislányával, Annával estig körünkben maradtak.
A vacsora rétes tésztába töltött finomságok voltak: virsli kukoricával, sajt, vagy banán és csokipuding az édesszajúak kedvéért. 10 óra után a társaság egy része kívánta az esti mozgást és soron kívül tornáztunk még egyszer. Az esti félhomályban még ezidáig elrejtett hastánc-mozdulatok is előkerültek.
Este az otthonról hozott, már használaton kívül levő, ruhákkal „turki-purkiztunk” egy jót. A játék feltétele az volt, hogy egymásnak kellett keresgélnünk. Többnyire mindenkinek került egy hozzá illő darab, némelyek pedig egészen új, számukra addig távolinak tűnő stílusokkal is kacérkodtak. Erről talán Bajusz Anna tudna mit mesélni J
Kata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése