2010. július 8., csütörtök

Szerda délután-élménybeszámoló


Csupa csaj a láthatáron, varrógépek, anyagok, dobozok, tapéták, kötőtűk, fonalak… Néha már úgy éreztem, hogy csigázó szemű, kórókezű, berögzött, borzos és ősz hajú nyanyák hajtják a varrógépek pedáljait, mindenki függönyökről, anyagokról, színekről beszél, nem is látunk mást, csak mintákat, csíkokat. Az asztal mindig precízen és ízlésesen előkészítve, a recepteket Babi rendszeresen előadja, mikor felkérik rá, reggelenként nyújtó-torna Kata vezetésével. Ezt jelenti nőnek lenni? Én nem ez vagyok.
Aki ismer, az gondolhatja, hogy milyen nagy felszabadulás volt számomra a gondolat, hogy este filmet nézünk. Végre valami jelentőségteljes, valami, ami hozzáad az előadások mélységéhez. Első film: Az élet csodaszép (nem a La vita e bella, hanem egy angol film)… két perc után rájövök, hogy már láttam. Sebaj, én szeretem ezt a filmet, jó volt újranézni. Második film: Egy boltkóros vallomásai (hmm… hát ez az imdb-n annakidején nem kapott sok csillagot, 3-4-et talán). Akik kevésbé voltak érdekeltek ebben a témában, annál inkább a vb-ben. Hajrá csajok! Le a tévé elé (a Berke-lak egy-két tajgának nagy meglepetésére), képernyőhöz ragadva a német drukkerek, hátul a spanyol drukkerek (előbbiek csak csajok – ez jelent valamit?). Néhány perc után szomorúan állapítottuk meg, akik a németeknek szurkoltunk, hogy a németek túl óvatosak és görcsösek, a spanyoloknak viszont annál jobb védelmük és ráadásul támadóik is vannak. Már tudtam, hogy a németek továbbjutásáról lemondhatok, de a remény nehezen alszik el, végignéztük. A végeredményt mindenki tudja, ez pedig nem a futballtudósítás helye (hova ragadtak el cseppet sem lányos rajongásaim? – akinek van Wernicke-területe a hallásra, az érti.)
Egy boltkóros vallomásai – a második film, amit ugyancsak láttam, többek között ezért is álltam a focinézők sorába, s csak a végét néztem meg – hogy együtt menjek a csapattal aludni. Érdekes, hogy még egy ennyire kommerc filmből is ki tud szedni az ember néhány (szó szerint :) érték-es gondolatot: egy dolognak nem az ára az értéke – egy dolog ára és értéke két különböző dimenzió. Egyszerű gondolat, logikus és normális, a gyakorlatban sokszor mégis elfelejtkezünk róla.
Foci-vb… jó volt tudni, hogy a nőiség nem csak a varrásról, stílusról, praktikákról szól, nem is az úgynevezett női személyiségről és agyi beállítottságról. A nőiség olyan, amilyennek azt a nők teszik. És van női foci, női úszás (kedvencem), női vívás, nő asztalosok, nő cipészek (személyesen is ismerek egyet) és egyéb foglalkozások is. Sőt kalandornők és hősnők. Erre miért csak egy nappal később jöttem rá? És hogyhogy pont egy lánytáborban?

Bözs

1 megjegyzés:

ágó írta...

szia Bözsiiiiiiii!! és szia Koky, és Janki, és Kinga és Zsazsa, és a többiek, akiket nem ismerek...

Related Posts with Thumbnails