Panka, Nápoly és Erasmus

Panka most Nápolyban tanul egy félévet, erről kérdezgettem ... a történet egy részét olvashatjátok, hamarosan folyt köv. remélem egy kisebb fotógalériával :) Biztos, hoyg Nápolyban tanul,mert a fotó ... hol készült?:)

Panka, mi volt az első dolog, ami örömet okozott Nápolyban? és mi az, ami szomorúságot?

Március közepén érkeztünk meg anyával. A reptérről bebuszoztunk a Garibaldi állomásra, ami egy közlekedési csomópont, vonatállomás és hírhedten veszélyes környék. Így rögtön kóstolót kaphattunk Nápoly legjavából. Rengeteg bevándorló árulja hamisított portékáit, Gucci, Prada és Dolce & Gabbana emblémákkal. Innen próbáltunk elvergődni az embertengeren keresztül az interneten lefoglalt szállásunkig, ami az állomáshoz közel volt. Amikor lefordultunk a szélesebb korzóról a szűk utcákba kissé inunkba szállt a bátorságunk mert igen kétes környékre érkeztünk. Ahogy a térképen próbáltuk megtalálni a kérdéses utcát a hatalmas bőröndöket rángatva a homlokunkra volt írva hogy turisták vagyunk...
Az utcát végül meg is találtuk, de ha a hostel tulajdonosa nem állt volna kint az erkélyen nem jövünk rá hogy hova kell mennünk. Gondolom a biztonság érdekében az utcákra csak vasajtók nyílnak és a lenti helyiségek teljesen elhagyatottnak tűnnek. De végül bejutottunk és le tudtunk pakolni. A tulajdonosok kedvesek voltak velünk, az első dolog ami meglepett és örömet okozott hogy mikor indultunk megnézni az első albérletet a tulaj felajánlotta hogy elvisz kocsival. A terv az volt hogy csak egy éjszakát töltünk a szállóban és másfél nap alatt találunk nekem albérletet. De hiába keresgéltem interneten az indulás előtt másfél hónapig végül nem sikerült lefixálni hamarabb helyet. Aztán a második nap reggelén meg is találtuk a végleges helyet, de sajnos aznap nem tudtam beköltözni így még egy éjszakát ki kellett fizetnünk a szállóban, ennek nem örültem. De így utólag így is örülök hogy ilyen gyorsan megtaláltuk ezt a lakást, mert mások akár egy-két hétig is keresgélnek.

Hogy telik egy napod?

Itt hétfőtől csütörtökig van tanítás pénteken a nyelvi intézetbe szoktam menni, ahol interneten lehet végezni a kurzust. Az órák 9, fél 10 körül kezdődnek nem kapkodják el az olaszok:) Én szeretek kicsit korábban kelni, mert szeretem a reggelt, délelőttöt akkor jobban tudok haladni a dolgaimmal.De ebben a félévben sokkal többet alszom mint otthon mert itt még nem kellett éjszakába nyúlóan tervezni. Aztán majd kiderül hogy a későbbiekben hogyan leszek készen a feladatokkal... Én otthon a "kicsit késős" kategóriába tartozom de itt a "pontosba" mert az órák így is 15-20 perccel később kezdődnek. Ebédelni haza szoktam jönni vagy néha elmegyek a "menzára" ami itt azt jelenti hogy kaptunk egy kártyát amivel három euróért kapunk menüt egy-egy étteremben. Délután ha nincs órám általában bevásárolok, főzök vagy néha tornázok. Próbálok haladni az egyetemi feladatokkal is, de az órák után már általában eléggé elfárad az agyam, így nem szívesen ülök neki megint az olasznak. De így az év vége felé muszáj lesz. Este sokszor beszélek az otthoniakkal, vagy válaszolok az érdeklődő levelekre.

A hétvégék szabadabbak, akkor sokszor elmegyünk kicsit szétnézni, kirándulni meg jut idő mosásra, takarításra.

Kik a lakótársaid?

Négy olasz lány mellé költöztem be az albérletbe, akik Ischia szigetén laknak, így hétvégére általában hazamennek hajóval. Az egyik lány már elköltözött, mert lediplomázott, egy másik pedig úgy döntött nem folytatja az egyetemet így az albérletet is itt akarja hagyni. Most éppen keres a helyére mást, így lehet hogy hamarosan új szobatársam lesz. A lányok egyébként aranyosak és segítőkészek velem. Ők ischiaiak nagyon összetartók egymás közt itt Nápolyban, sokszor keresik egymás társaságát. Az egyik lány nővérnek tanul de mellette színész is, már voltam egy előadásukon, egy Moliére darabon. Persze én nem tudok mindig részt venni a társalgásban, mert ők egymás közt gyorsan és dialektusban beszélnek amit nem értek.

Hol vásárolsz?

Nápoly jellegzetességei a "piacutcák". A szűk kis utcák egyszerre járdák, autóutak és piacok. Általában nincs külön járda gy ha autó jön dudál és akkor a gyalogosok félrehúzódnak hogy elengedjék. De ha van is járda, akkor arra az árusok kirakják a bódéjukat, vagy autók, motorok állnak rajta.
Van a környéken néhány bolt de nagyobb áruház nem. Így zöldséget, kenyeret általában az utcai árusoktól, a többit boltokban veszem. Ezek a piacok nagy színes forgatagok. Vannak például halárusok is rengeteg tengeri herkentyűvel.

Hogy boldogulsz az olasz nyelvvel?

Hát eleinte igen nehéz napjaim voltak, mikor elkezdődtek az órák. Nagyon frusztrált (meg persze még most is) hogy keveset értek az előadásokon. Ma már talán többet. A hétköznapi helyzetekben jobban boldogulok, a lakótársaimmal el tudok beszélgetni kézzel-lábbal kiegészítve. Sokszor érzem azt hogy nem tudom elmondani amit szeretnék, nem tudom jól kifejezni magam. De mondták már többen is hogy jól beszélek, hát nem tudom.... El kellene olvasnom egy 180 oldalas urbanisztikai könyvet de a harmadik oldalnál elakadtam.

Vannak már kint barátaid? Ki áll hozzád a legközelebb Nápolyban?

Kirándulni általában egy másik magyar lánnyal megyek, aki még otthon vette fel velem a kapcsolatot. Igazából nem tekintem őt barátnak mert valahogy nem illünk össze. Már ismerek néhány erasmusost is, például az egyik gyakorlaton egy román lánnyal és egy francia fiúval vagyok egy csoportban de őket még nem ismerem nagyon. Meg sok erasmusos már év eleje óta itt van, így ők összetartóbbak sok közös élményük van és nehéz közéjük beilleszkedni. A legszorosabb kapcsolatom azt hiszem a lakótársaimmal van, velük vagyok a legtöbbet, de azt hiszem ők sem igazi barátok még. Egyébként az tűnt fel hogy az olaszok első perctől úgy kezelik az embert mint kebelbarát de ez csak amolyan látszat. Nagyon szívélyesek, mosolyognak, puszit de ezek csak olyan ismeretségek akár az internetes kapcsolattartó oldalak ismerősei, nem túl személyesek.

Van kedvenc helyed Nápolyban?

Az egyik kedvenc talán a botanikus kert, mert az egy nagyon nyugalmas hely a zűrzavaros utcák után és rengeteg különleges növény van. De az nem egy publikus hely, előre be kell jelentkezni (talán ezért nincs még teli szeméttel...) Szeretek még a tengerparton végigmenni, ami ugyan egy forgalmas útvonal és kikötő de azért gyönyörű. Még a Pozzuoliban tett kirándulás jut eszembe, ami egy Nápolyhoz közeli település és már az antik világban is ismert volt. Ezt a vidéket Lángoló Mezőknek nevezték mert különböző vulkáni jelenségek jellemzik.

ha érdekel még mi mindent mesél Panka Nápolyról és az Olaszországban töltött félévről figyeld a blogot, mert hamarosan folytatjuk ... :)